Sziasztok!
Meghoztam az első történetem 2. fejezetét. Kérlek. ha elolvastad, hagyj nyomot róla, hogy tetszett-e illetve nem, akár a chatben, akár a fejezet alatt kommentár formájában, tényleg nagyon fontos lenne! :) Köszönöm!
Ajánlott zene: Bastille - Bad Blood
Jó olvasást!
2. Fejezet: The Nightmare
Telefonáltak és mindenki eljött. Alaric, nem mondva sokat, Damonre nézett, a megkönnyebbülés az arcán, hogy meggyógyult letagadhatatlan volt. Rögtön töltött is magának egy dupla bourbont. Bonnie, akinek sötét karikák voltak a szemei alatt, számos boszorkány könyvet tartott a kezében. Jeremy fehér arccal de hangosan köszöntötte Damont és elmondta, örül, hogy életben van. Caroline Tylerrel a sarkában, ahogy Elena kérte a telefonban. Tyler kínosan nézett Damonre, míg az nem mondta, hogy felejtsék el a dolgot.
Mindenki helyet foglalt a nappaliban és várt.
Elena figyelte a szeretteit; most, hogy mindenki itt van, még nyilvánvalóbbá vált, hogy valaki hiányzik, és érezte, ahogy a gyomra megmozdul erre a gondolatra. Damon, még mindig a kandalló mellett állva, látta az arckifejezésének változását és csikorgatni kezdte a fogait; tudta pontosan mi okozta ezt a változást, mert ő is így érzett; szeretné a karjaiba venni és megvígasztalni, de ehelyett a kanapéhoz ment, ahol Elena ült és leült mellé. Finoman megsimogatta a vállát, hogy megmutassa, érti és itt van. Mikor a többiek felé fordult, hirtelen rájött, hogy mindenki őt figyeli, magyarázatot várva a gyülekezésre. Mikor lettem én a falka vezére? Stefan, te hülye idióta...
Magában átkozódva, Damon megköszörülte a torkát. - Rendben akkor, mindenki itt van szóval...
Caroline félbeszakította. - Nem mindenki, Stefan még hiányzik. - szavaira kínos csönd támadt. Damon és Elena egymásra néztek, és a lány kényelmetlenül megmozdult.
- Igen, ez a lényeg. - mondta végül Damon. - Stefan eltűnt.
- Mi? Mi az, hogy eltűnt? - akarta tudni Bonnie.
Elena összeszedte magát, vett egy mély levegőt és elmondta nekik: - Damon haldoklott. - Mindenki bólintott; ez egyáltalán nem volt új hír.
- Én... Én azt hittem... - Elena nyelt, és úgy döntött újra fogalmazza. - Katherine felbukkant a gyógyírrel. Tudtam, hogy Stefan Klaushoz akar menni megpróbálni megszerezni a gyógyírt, így megkérdeztem, hol van.
Elena Damonre nézett és észrevette, hogy Damon egy pillanatra becsukta a szemeit. Mintha megérzte volna, hogy nézi, kinyitotta őket és adott neki egy bíztató bólintást, így Elena tovább ment: - Azt mondta, Stefannak fiztnie kell a gyógyírért. Átadta magát Klausnak.
A csönd fülsüketítő volt. Alaric szakította meg a kérdésével: - Mi célból?
Damon azt a választ adta, amit tudott. - Fogalmunk sincs.
- De úgy gondoljuk, - ment tovább Elena - hogy nem akarja megölni. Legalábbis nem most. Mikor helyet akart cserélni... - megállt, visszaszorította a könnyeket, amik hirtelen fenyegetve törtek elő, majd másodszor is újrafogalmazta mondanivalóját. - Klausnak megvolt a lehetősége, hogy megölje őt a feláldozásnál. De azt mondta, más tervei vannak vele.
Elkezdték a különféle lehetőségeket megtárgyalni, hogy Klaus mit is akarhat Stefantól, de egyik sem volt meggyőző. Egy idő után, Ric felemelte a kezét, annak jelélül, hogy csönd legyen.
- Még mindig fogalmunk sincs, és azt gondolom, hogy ez most nem a megfelelő pillanat, hogy találgassunk, Klaus milyen kegyetlenségeket csinálhat Stefannal.
Caroline bólintott. - Igen, jobban tennénk, ha egy tervet találnánk ki a megmentésére.
- Nagyszerű, Szöszi, valami ötlet? - morgott Damon.
Caroline egy pillantást vetett rá, majd egyszerűen ezt mondta. - Bonnie.
Mindenki Bonnie felé fordult és várakozóan rá néztek. Bonnie megmozdult. - Mi van? Azt várjátok, hogy van egy varázsigém ami iderepíti Stefant? - aztán a pillantása Elenára esett, és sóhajtott. - Oké, miért nem kezdünk egy kereső bűbájjal? Nem tudom, hogy ez vámpírokon is működik e, de megpróbálhatom. - Damonhöz fordult. - Tudnál hozni egy térképet és valamit ami Stefané? És szükségem lenne a véredre.
Damon felállt és a könyvtárba ment. Elena felkellt a kanapéról és a lépcső felé fordult. - Hozok valamit ami Stefané.
ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ
Bonnie megpróbálta.
Minden varázsigével, ami csak eszébe jutott. Semmi nem történt. Legalábbis semmi hasznos.
Az eslő bűbáj amit megpróbált, az volt, amit akkor használt, mikor Rosék elrabolták Elenát. Felhasználta Damon vérét, de a cseppek egyáltalán nem mozdultak a térképen. A következő amivel próbálkozott eltűntette a cseppeket. Egy kis vita után, hogy mennyire veszélyes lenne Stefan elméjébe beférközni, végül megcsinálta ezt a varázsigét is, de nem tudta elérni. Mintha egy falba ütközött volna. Úgy tippelt, hogy Klausnak lehetett egy boszorkánya, aki blokkolta a varázslatot. Jeremy aztán talált egy varázsigét az egyik könyvben, amivel meglehet törni a blokkot, de természetesen ez sem vállt be.
Végül Bonnie sóhajtott és elkezdte: - Kifogyok a lehetőségekből. Haza kéne mennem. Az otthoni könyvekben is körül kellene néznem.
Jeremy megfogta a kezét. - Veled megyek, hogy segítsek. Amúgy is fáradt vagy, pihenned kell, és ha nem vigyázok rád, egész éjjel keresnél. - Bonnie rámosolygott, bólintott és megölelte a többieket jó éjszakát kívánva. Caroline és Tyler már korábban elmentek; Caroline megígérte az anyjának, hogy válaszol a fennmaradt kérdésekre, és Tyler pedig el akarta vinni.
Damon meghívta Alaricot, hogy aludjon az egyik vendégszobába, és az hálásan elfogadta; egyikük sem tudta elképzelni, hogy a Klaus által elfoglalt lakásban legyen. Megivott még egy italt, elköszönt és elment aludni.
Már csak ketten maradtak, egymás mellett ülve a kanapén. Elena felkelt, odament az italos asztalhoz és egy pohárba bourbont töltött magának. Damon némán figyelte és újra megragadta a lábait, amikor Elena visszament és az ölébe tette őket. Mióta iszik alkoholt? A kiruccanásukat leszámítva Atlantában, Damon sosem látta őt alkoholt inni.
Pár percig egyikük sem szólt egy szót sem. Mindketten frusztráltak voltak, hogy a nap folyamán egyszer sem volt sikerük. Habár úgy tűnt, mindketten egymás jelenlétéből merítettek erőt. Kényelmes csend volt közöttük, valahogy megnyugtató, de egyikük sem gondolt arra, mi történt egy nappal ezelőtt. Damon kortyolt egyet az italából, majd letette a poharat a dohányzóasztalra. Elena felé nyúlt, félre simítva gyengéden egy barna hajtincset, megsimogatta a két apró sebet a nyakán. Elena nem mozdult, majd Damonre nézett, bizonytalanság tükröződött a szemében.
- Ezek nem lehetnek a feláldozás napjától, ugye? - követelte Damon mély hangon. Majdnem észrevehetetlenül Elena megrázta a fejét, még mindig Damonre nézve. Damon szemei kissé kikerekedtek.
- Én tettem ezt veled? - kérdezte alig hallhatóan.
Elena visszatette a lábát a földre és megfogta Damon kezét. - Nem akartál bántani. - mondta lágyan. Egy pillanatra azt hitte, könnyek gyűltek Damon szemeibe, aki hirtelen felállt és az italos asztalhoz fordult. De nem töltött magának újabb italt; csak ott állt, elrejtve az arcát.
Egy kis idő múlva rekedten megszólalt. - Nem, soha nem akartalak bántani!
Elena követte, amíg mögötte nem állt. Finoman a hátára tette a kezét. Érezte, ahogy a teste megfeszül a keze alatt. - Tudom. - mondta.
Hirtelen, Damon megfordult, és szorosan megölete Elenát. Elena érezte, hogy Damon teste megborzongott, majd visszaölelte és a fejét Damon vállán pihentette. Sokáig voltak így.
Végül Damon újra megszólalt. - Nagyon sajnálom, Elena.
Elena visshúzódott, csak annyira, hogy a szemeibe tudjon nézni. - Hé. - mondta. - Jól vagyok. Tényleg. Nem éreztem, hogy bántani akarnál. Kérlek, Damon, ne aggódj emiatt többé.
Damon lenézett a szemeibe, mindkét kezével megfogta az arcát és finoman megpuszilta a homlokát. Majd bólintott, megfogta a kezét és visszavezette a kanapéhoz, ahol újra megfogta a lábait és az ölébe tette.
ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ
Jeremy mélyen aludt Bonnie ágyában. Hirtelen fölébredt, majd egyenesen felült, eltűnődve mi is ébresztette fel. Bonnie még mindig halkan aludt mellette, habár tudta, hogy ébrenalvó. Aztán hallott valamit a földszintről. Felkelt az ágyról, aggódva, hogy zajt csap, majd kiosont a szobából. A lépcső felé fordult és óvatosan lement. Suttogó hangokat követett a konyháig. Mikor belépett, rögtön megtalálta azt, amit remélt és félt, hogy másképp találja; Anna és Vicki a mosogatónál álltak. Befejezték a suttogást, mikor Jeremy belépett a konyhába, majd egy furcsa kifejezéssel bámulták. Majd Anna kiegyenesedett, fölemelte az állát és így szólt:
- Szia, Jer.
Jeremy nem tudott megszólalni. Tényleg azt remélte, hogy a képzeletének a szüleményei. Nyilvánvalóan a képzelete nem volt ilyen kreatív. Teljesen biztos volt benne, hogy nem álmodik, vagyis ez a két bármi-is-legyen igaziak. Felkészült az elkövetkezendő tömérdek kérdésre.
- Mik vagytok?
- Hé. - kiáltott fel Vicki. - Ez jut eszedbe előszőr, mikor újra találkozunk? Mi történt azzal a sráccal, aki le akart lépni velem a városból?
- Öö... - Jeremy döbbentnek tűnt.
- Megpróbáltad megölni, emlékszel? - vágott közbe Anna.
Mielőtt vita robbannt volna ki a két lány között, Jeremy felemelte a kezeit. - Hé, nyugi! Komolyan, mik vagytok? Mert valójában ti... öö... halottak vagytok, ugye?
- Igen, sajnos ez így igaz. - erősítette meg Anna.
Jeremynek volt egy olyan érzése, hogy félnie kellene, de furcsa módon nem félt. Csak... boldog volt, hogy látta őket. Még akkor is, ha Bonnie házában találkozott velük. - Hogy vagytok?
- Itt ragadtunk. - zsémbelődött Vicki.
- Ez mit jelent?
- Nem tudunk belépni az Utolsó Világba. Itt ragadtunk a te világod és az igazi célállomásunk között. Valaki úgy gondolja, hogy még van egy küldetésünk itt. - magyarázta komolyan Anna.
- Miféle küldetés? - kérdezte Jeremy zavartan.
- Itt jössz a képbe. - vont vállat Vicki és úgy pillantott Jeremyre, mintha neki innentől tudnia kéne miről van szó. De Jeremynek fogalma sem volt. Anna egyikükről a másikra nézett, sóhajtott és Jeremy felé fordult.
- Nézd, Jer, valami történt néhány napja. Egy hatalmas rengés volt a természet egyensúlyában, és neked és a barátaidnak is nyilván köze van ehhez. Úgy tűnik, hogy az egyik természetfeletti lény túl erős lett, és az egyensúly megtört. Vissza kell állítani, és neked és a barátaidnak kell megtenni.
Jeremy összeráncolta a homlokát. - Még mindig nem tudom, hol jövök én a képbe.
- Jelenleg nekünk kell téged és a barátaidat irányítanunk. És te vagy az egyetlen, aki láthat bennünket.
Jeremy becsukta a szemeit bosszúságában. Nagyszerű. És éppen Melinda Gordont* kellett játszania. Sóhajtott.
- Megyek, felébresztem Bonniet. Hallania kell erről.
ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ
Damon tudta, hogy fájni fog. De Elenának tudnia kell.
Ivott egy kortyot az italából, finoman megszorította Elena lábát, ami az ölében volt és elkapta a tekintetét.
- Elena. - kezdte lágyan. - Van valami, amiről beszélnünk kell. Nem fog tetszeni.
Elena óvatosan ránézett, keresve az arcát bármi segítségért, de egyet sem talált, leszámítva a tényt, hogy Damonnek egyáltalán nem tetszett az, amiről beszélni fog.
- Mi az? - kényszerítette magát a kérdésre Elena.
- Stefan. - mondta egyszerűen Damon.
- De... egész nap Stefanról beszélünk. Hogy érted?
- Nem, egész nap a mentsük-meg-szent-Stefan akcióról beszélünk. Arról nem beszélünk, hogy most éppen mi történik vele.
Elena összeráncolta a szemöldökét. - Tudod mi történik vele? Miért vitte el Klaus? - kérdezte Elena zavartan.
- Nem, persze, hogy nem. Úgy értem, nem tudom, miért vitte el a rohadék hibrid. De van egy dolog, amiben elég biztos vagyok, és ez magában is épp elég rossz. - Damon kicsit megállt, vett egy mély levegőt és Elenára nézett. - Stefan valószínűleg újra embervért iszik.
Stefan újra embervért iszik. Elena emlékezett, mikor hallotta ezt a mondatot. A Miss Mystic Falls bál napján volt, és mint ma, Damon mondta el neki. Soha nem felejti el az azt követő napokat és azokat, amik történtek. Elenának olyan érzése volt, mintha egy jeges kéz markolta volna meg a szívét. Kikerekedett szemekkel nézett Damonre.
- Úristen. - suttogta. Egyáltalán nem is gondolt bele, de egyből tudta, hogy igaza van. Klaus sosem engedné meg Stefannak, hogy állatokra vadásszon; ez a kép nevetséges volt. Aztán egy gondolat jutott eszébe és reménykedve hozzáadta. - Minden nap ivott az én véremből, Damon. Ez nem menti meg, hogy ne térjen le az útról?
- Elena, az csak pár csepp volt minden nap, nem? Ez biztos segített megerősödnie, és talán lelassítan a folyamatot, de egészen bizos, hogy hosszú távon nem védi meg, hogy vissza ne térjen a régi énjéhez. - Damon megfogta az egyik kezét és finoman a sajátjában tartotta. - Azt nem tudom, mikor következik be, de végül el fogja veszteni az emberségét.
Elena próbálta megkérdőjelezni az állítását. - Ezt honnan tudod?
- Tudom, mert már többször is a szemtanúja voltam. - válaszolt halkan.
Erre Elena egy ideig csöndben maradt. Mikor újra megszólalt, kérlelő hangja volt. - De akkor együtt segítettünk neki visszaszereznie az emberségét, nem? Biztos újra megtudjuk csinálni.
- Nem ellenkezek veled; segíteni fogunk neki. De ehhez képest a múltkori eset egy séta volt a tengerparton. Ezt tudnod kell. És azt is, hogy addig valószínűleg sok olyan szörnyű dolgot fog tenni, amit el sem tudtál képzelni. És ha tényleg ott akarsz lenni, mikor megmentjük, fel kell készülnöd a legrosszabbra. Biztos vagy benne, hogy meg tudod csinálni?
- Damon, már annyi rossz dolgot látta...
- Nem. - vágott közbe Damon. - Semmi olyasmi. Mikor Stefan behódol a vérszomjának, felemészti. Itt nem csak a vadászatról és az ölésről van szó; hanem a benne való gyönyörről, a pusztítás mérhetetlen élvezetéről a legelképzelhetetlenebb módon. Mi ezt hívjuk igazi gyilkosnak, és van erre ok. - megállt, nézte Elenát, ahogy nyel. - Nagyon sajnálom, Elena, hogy el kell ezt mondanom. De tudnod kell ezt ahhoz, hogy meghozd a döntést, velem jössz e miután találtunk egy nyomot.
Damon óvatosan figyelte őt és érezte a szívfájdalmat, hogy ilyen gyötrelmet okozott Elenának. Látta, ahogy a tekintete a padlóra szegeződik, és még fogva a kezét, érzte, hogy remeg. Egy darabig így ültek. Mikor Elena újra felemelte a tekintetét, Damon látta a határozottságot az arcán és Elena hangja erős volt, mikor így szólt: - Megtudom tenni.
- Tudom. - válaszolt lágyan Damon.
ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ
A nappaliban maradtak, együtt letelepedve a kanapéra, bár már késő éjszaka volt; egyikük sem akart aludni menni, mert az azt jelentené, hogy egyedül kéne lenniük, és egyikük sem akarta azt.
Egy óra Stefan mentes beszélgetés után, Elena teljesen ki volt merülve, és észrevétel nélkül a feje Damon vállán kötött ki. Azonban Damon észrevette. Ránézett az arcára és látta, hogy a szemei lecsukódnak, a lélegzete lelassul; Elena elaludt. Finoman felemelve, felvitte a felső szintre. Az egyik vendégszoba ajtaját kinyitotta és lefektette az ágyra.
- Damon... - motyogta Elena hirtelen.
- Igen?
- Aludhatnék a te ágyadban? Kérlek? Én... Nem akarok most egyedül maradni.
- Ha ellopod a takarót, kihajítalak. - fenyegetőzött játékosan Damon.
- Azt hittem úriember vagy. - ugratta Elena.
Damon elvigyorodott. - Nem, ha a takaróról van szó.
Damon lefektette Elenát az ágyára, levette a cipőit és betakarta. Majd a saját bakancsát is levette és hanyatt feküdt Elena mellett. Amint az ágyban volt, Elena odasimult hozzá, a fejét Damon vállára tette, mint ahogyan az előző este. Damon átölelte őt a vállánál és egy kicsit közelebb húzta.
Ehhez tényleg hozzá tudnék szokni, gondolta, mielőtt mély álomba merült.
ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ
Sötétség.
Csak a sötétséget látta maga körül. De ez nem az a sötétség volt, amitől vaknak érezte magát. Ez sokkal... ördögibb volt. Mintha körülötte ólálkodna valami, a megfelelő pilanatra vár, hogy támadhasson. Elena félt. Megfordult és mindenfele nézett, hogy találjon valami hasznosat. De nem volt semmi.
De aztán hirtelen... volt valami. Egy árny volt... Egy férfié? Rákoncentrált. Igen, egy ismerős férfi árnya, akit jól ismert.
- Damon? - kérdezte óvatosan. A férrfi nem mozdult, mégis közelebb jött. Újra megpróbálta, de ezúttal csak suttogni mert. - Damon? - Abban a pillanatban, hogy a név elhagyta a száját, tudta, hiba volt. Nem Damon volt az. Ha ő lett volna, akkor biztonságban érezné magát. De nem így volt. Az ellenkezője igaz volt. Fenyegetve érezte magát. A férfi árnyéka még mindig közeledett, és tudta, hogy ki az. Stefan. Megkönnyebbülés futott végig a testén. Biztonságban volt.
- Stefan, segíts. - mondta Elena. Stefan nem mozdult. - Stefan? - kérlelte Elena újra. Erre Stefan Elena felé fordult, és most láthatta a fiú arcát; megvilágította a sötét, pirosan izzó szeme, és ebben a pillanatban Elena tudta - ez volt a halál.
Sikoltott...
Sikoltott. Vérfagyasztó sikoly volt, és Damon azonnal felébredt. Elenára pillantott; a lány arcán egy rémült kifejezés volt és az egész teste reszketett. Világos, hogy rémálma volt. Damon megrázta a vállainál, először gyengéden, majd kicsit erőteljesebben, mikor Elena nem reagált.
- Elena! Elena ébredj fel! Rémálmod van! Kelj fel! - végre a szemei kipattantak. Damonre bámult, sokk és borzalom a szemeiben.
- Shh, Elena, én vagyok az, Damon. Csak egy rémálom volt. Már vége. Itt vagyok. Biztonságban vagy, Elena. - csitította őt Damon, simogatva a haját.
- Damon? - kérdezte remegő hangon. Mikor rájött, hogy tényleg Damon fogja őt, könnyek gyűltek a szemeibe és lefolytak az arcán.
- Emlékszel, mi volt az? - kérdezte Elenától óvatosan.
- Stefan. - sikerült kimondania.
- Ó. - mondta Damon halkan. - Értem.
- Nem, Damon, nem érted. - zokogott Elena. - Ő... gonosz volt.
Damon ránézett, megértően, aggodalommal és szánalommal a szemiben. Szó nélkül, közelebb húzta Elenát és megfogta az arcát, addig simogatva, míg újra el nem aludt.
*Melinda Gordon: a Szellemekkel suttogó c. sorozat főszereplő karaktere
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése