Sziasztok!
Meghoztam a 3. fejezetet "Trust" címmel. Ehhez a részhez is, mint ahogy majd mindig fogok, hoztam zenét, amit a rész írása közben is hallgattam. Aki olvassa a másik blogom, annak üzenem, hogy holnapra várható ott is egy friss (a hosszantartó szünetnek végre vége :) ).
Zene: Christina Perri - Arms
Kérlek titeket valamilyen formában jelezzétek, hogyan tetszett a fejezet, nagyon sokat jelentene és több kedvem is lenne a következő fejezetek írásához, ha tudom, vannak akik olvassák egyáltalán az írásaimat. Köszönöm :)
Jó olvasást!
3. Fejezet: Trust
Sajnos az este túl hamar ért véget.
Épp hajnalodott, mikor Damon telefonja elkezdett rezegni. Egy rövid pillanatig, Damon Elena fejére pillantott a vállán, fontolgatva, hogy nem veszi fel a mobilt. Majd sóhajtott, tudatában annak, hogy valószínűleg fontos és elkerülhetetlen, figyelembe véve az időt. Kivette a zsebéből és válaszolt.
- Mi van?
- Találkoznunk kéne. - hallotta Bonnie hangját. - Átmehetnénk mindannyian? - lágyult el a hangja, Bonnie tudta, hogy mindenki fáradt. Vagy legalábbis ő az volt. - Felhívjuk a többieket és viszunk fánkokat, oké?
Túl fáradtan ahhoz, hogy egy ingerlékeny kommentel visszavágjon, azt mondta. - Adj nekünk fél órát.
Visszatette a mobilt a zsebébe és újra Elenára pillantott, elsöpört egy tincs hajat az arcából és megpuszilta a homlokát. Meg sem mozdult. Így kihasználta az alkalmat, Elena felébresztése jó ürügyként használt, hogy megsimogassa az arcát és, mint a múltkor így köszöntötte: - Jó reggelt, napsugár. - Semmi válasz. Erre, abbahagyta a próbálkozást, hogy felébressze és helyette egy kicsit közelebb húzta, élvezve, hogy Elena a karjaibna fekszik még egy kis ideig. Habár két perc múlva megint elkezdte simogatni az arcát, és ezúttal addig, míg Elena fel nem ébredt.
- Sajnálom, Elena, Bonnie hívott. Húsz perc múlva, az egész Scooby banda lent gyülekezik. Tényleg fel kéne kellnünk és kicsit felfrissülnünk. Hoznak fánkot is. - adta hozzá, hogy feldobja a hangulatot, csak úgy ahogy Bonnie is tette pár perccel ezelőtt.
Elena nyújtózkodott és megdörzsölte a szemeit; még mindig hihetetlenül fáradt volt.
- Tudod mit? - jelentette be Damon. - Ha Bonnie ilyen korán akar gyülekezni, akkor az azt jelenti, hogy talán talált valamit. - Elena felült és Damonre pillatott, izgatottsággal a szemeiben. Hirtelen felpattant az ágyból és eltűnt a fürdőszobában.
ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ
Mint tegnap, ma is mindenki jelen volt. Gyorsan megreggeliztek sok kávéval és mindenki helyet foglalt a különböző kanapékon és karosszékeken a tűzhely előtt, ahol szokásosan meg volt rakva a tűz.
Megint minden szem Damonre szegeződött, hogy ő beszéljen először.
- Oké, srácok, miért kell hajnalban találkoznunk? Nem mintha nem értékelném a napfelkeltéket, de mindeképpen a jelenlétem nélkül részesítem őket előnyben.
Mint tegnap, Caroline a boszorkányra pillantott. - Bonnie?
Ezúttal, Bonnie felkészült. Felkelt a kanapéról, ásított, majd a tűzhely előtt elkezdett járkálni.
- Nos, talán találtunk valamit, amivel megtalálhatjuk Stefant.
Elena vett egy mély lélegzetet, Damon felé pillanott, majd újra Bonniera fókuszált.
- Világosabban? - türelmetlenkedett Damon.
- Úgy tűnik - kezdte Bonnie, hirtelen az öntudat kis jelével az arcán. - a hozzuk-vissza-Jeremyt dolognak voltak következményei.
- A hozzuk-vissza-Jeremyt dolognak? Mit jelent ez pontosan, Bonnie? Honnan kell visszahozni Jeremyt? - vágott közbe Elena.
Bonnie zavartan pillantott Damon felé, majd válaszolt. - A halálból.
- Micsoda? - Elena érezte, hogy görcsbe rándul a gyomra.
- Nézd, Forbes seriff meglőtt... - próbálta elmagyarázni Jeremy, de megzavarták.
- MICSODA? - kiáltott Elena. Jeremy békítés jeleként felemelte a kezét.
- Elena, minden oké. Életben vagyok. Bonnie visszahozott.
Mindenki szeme Bonnie-ra esett; csak Ric dőlt hátra, próbálva elkerülni, hogy a saját szemei az alkoholos asztalra essenek.
Tyler felkelt a kanapéról. - Srácok, mindenki nyugodjon le. Hagy magyarázza meg Bonnie.
Bonnie hálásan pillantott rá, és újra elkezdte.
- Jeremy aznap este megtalálta Damont és a Grillbe vitte. Forbes seriff, aki szintén Damont kereste, bejött és lőtt. Damon időben vette észre és elmozdult, így Jeremy kapta a golyót.
Elena érezte, hogy Damon megfeszül mellette; felnézett rá és látta, hogy kitágult szemekkel ül és egy fura kifejezés volt az arcán - felismerés, borzalom, bűntudat. Elena sajnálta őt, habár az ő testvére kapta a golyót és... halt meg. Tudta, hogy Damon soha nem tette volna ezt, ha nem a harapás miatt volt. Többé nem. Elena megfogta a kezét és kissé megszorította, hogy megmutassa neki, tudja.
- Ekkor léptünk be a Grillbe. - szólt bele Caroline is. - Megtaláltuk anyámat és Jeremyt, és adtam neki egy kis vért, de már nem nyelte le, túl késő volt.
- Így Alaric és én elvittük a boszorkányok házába. - folytatta Bonnie. - Aznap már másodjára voltam ott. Először, Emily mesélt a gyógyírről. A boszorkányok már akkor mérgesek voltak; nem is akarták először elmondani. Úgy gondolták bántom őket azzal, hogy segítek egy... vámpírnak.
- Úgy érted, nekem segíteni. Nem különösen kedvelnek engem. Boszorkányok, ítélkező kis... - motyogta Damon.
Egy rövid bocsánatkérő pillantás után, Bonnie folytatta. - Nem akartak segíteni Jeremyn; könyörögtem nekik...
- Én pedig sértegettem őket... - mondta Alaric
- ... és végül, szerintem főleg Emily, visszahozták. De azt mondták, következményei lesznek. Nem tudtam, mit éretenek ez alatt, és hogy őszinte legyek, abban a pillanatban nem is érdekelt. De mostmár azt hiszem, tudom.
- Halott embereket látok. - mondta egyszerűen Jeremy.
- Nos, ez aligha új hír, Gilbert. - mutatott rá Damon.
- Nem, nem... Úgy értem... valóban halott embereket. Valójában Annat és Vickyt látom.
- De... ők halottak! - tátogott Caroline.
Damon megforgatta a szemeit. - Komolyan, Szöszi?
- Úgy érted... szellemeket látsz? - kérdezte hitetlenkedve Tyler.
- Valami olyasmi. - bólintott Jeremy.
- És beszélnek hozzá. - szólt közbe Bonnie. - Ez az oka a mai találkozónknak. Azt mondták neki, hogy az élők világa és a saját világuk, a halottaké között rekedtek. Úgy tűnik az a céljuk, hogy segítsenek nekünk visszaállítani a természet egyensúlyát.
- Úgy érted, megölni a nagy és gonosz hibridet? - vágott közbe Damon.
- Úgy tűnik, van egy módja, hogy megállítsuk. A gond az, hogy van egy tárgy, amit valakinek használnia kell hozzá, és ez pedig ebben a köztes világban van.
- Szóval, valakinek be kell lépnie ebbe a világba, hogy megszerezze? - kérdezte hezitálva Ric. Bonnie rápillantott és bólintott. Erre mindenki körbenézett a másikra, amíg Damon határozottan meg nem szólalt.
- Én megcsinálom.
- Akkor én is megyek veled. - mondta azonnal Elena, annyira eltökélten, mint Damon. Mielőtt Damon egy szót is szólhatott volna, hogy ellenkezzen vele, Elena félbevágott. - Mondtam, hogy nem engedem, hogy valamit egyedül csinálj; hogy itt ragadtál velem, emlékszel? Komolyan mondtam, Damon.
- Amennyire ellenzem, teljesen biztos vagyok, hogy ez az egyetlen mód. - magyarázta Bonnie. - Anna és Vicky beszéltek Jeremynek az ebbe a világba való belépésnek a feltételéről és ami még fontosabb, arról is, hogy hogyan lehet visszatérni. Egy vámpírnak kell vezetnie az utat a belépéshez, mert végülis abba a világba tartoznak; de kell egy ember a visszatéréséhez. Én nem mehetek, mert kell egy boszorkány, aki befejezi a szállítást és végigfigyeli az egész folyamatot a külvilágról. Jer nem mehet, mert rá itt van szükség, hogy kommunikáljon Annaval és Vickyvel.
- Akkor én is mehetek Tylerrel. - ajánlotta Caroline.
- Igen, Barbie, jó ötlet. Először engedem, hogy Jeremy golyót kapjon miattam, aztán téged és a farkast elküldelek nirvánába... Biztos találok módot arra, hogy a többiektől is megszabaduljak. Köszönöm, Caroline, de az én testvéremről van szó, értsd, most én vagyok soron. - Damon nem tudott rajta segíteni, de megérintette Caroline önzetlen ajánlata, és ezt a szobában mindenki tudta, mégis dühösnek tettette magát.
- Tyler amúgy sem ember, Caroline. De én igen. - állította Alaric. - Elmegyek Damonnel.
- Semmiképpen sem! - ugrott Elena a lábaira, de még mielőtt bármit is mondhatott volna, Bonnie félbevágta, elszántan felemelve a kezét.
- Nem sértésből, Alaric, de a lányok azt is mondták Jeremynek, hogy a két fél között igazán szoros kapocsnak kell lenni, hogy együtt maradhassanak és együtt jöjjenek ki. És mérhetetlen mennyiségű bizalomnak kell lennie közöttük.
Ric erre felnevetett. - Damon átváltoztatta a feleségem és megölt engem; és mégis a barátja vagyok. Hogy tudnál elképzelni ennél több bizalmat?
- Akkor is. - mondat Bonnie halkan. - sokkal több van közöttük.
Senki nem mozdult vagy adott ki hangot miután meghallották a ki nem mondott igazságot. Elena érezte, hogy elpirul, a szemei a padlóra voltak szegezve. Aztán, végül, felemelte a tekintetét, a barna szemei találkoztak Damon kék szemeivel, és annyi szeretetet látott benne, hogy a hideg végigfutkosott a hátán. Végül Damon elnézett és Bonnire pillantott.
- Szóval, mit kell tennünk?
ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ
A következő órában, Bonnie és Jeremy elmagyarázták, hogy a többieknek mit kell tenni és próbáltak válaszolni a barátaik minden kérdésére. Mikor mindent elmondtak, megbeszéltek egy találkozót erre az estére, alkonyat után. Csak este van nyitva a köztes világ bejárata, ezért bukkant fel Anna és Vicky is csak este. A megmaradt időben Bonnie elő akart készülni a szállításra.
Mindenki elment, hátrahagyva Damont és Elenát a házban. Majd Damon Elenához fordult.
- Vedd fel a cipőd, kérlek, mutatni akarok neked valamit.
Elena úgy tett, ahogy Damon mondta, majd kisétáltak a házból. Elena azt hitte a kocsi felé mennek, de Damon az erdő felé indult. Elena követte, kiváncsi volt, mit akar neki mutatni. Húsz perc néma sétálás után, Elena észrevette, hogy a temető felé mennek. Elgondolkozott, hogy Damon vajon a szülei sírjához vezeti, de nem telt sok időbe míg rájött, hogy Damon a temető régebbi részéhez megy. Minnél messzebb mentek, annál öregebbek voltak a sírok. Végül Damon megállt egy nagy, megtépázott sírkő előtt, a felirat rajta alig olvasható. Csak azért mert sejtette, fel tudta ismerni a Salvatore családnevet. Tudta, hogy ez nem az apja sírja; sok hónappal ezelőtt maga ásta ki azt Stefannal. Így elég biztos volt benne, hogy kié lehet. Felnézett Damon arcára, amin egy kifürkészhetetlen kifejezés volt.
- Az édesanyád. - mondta lágyan Elena. Nem kérdés volt, hanem állítás. Egy pillanatra kétségtelenül fájdalmat látott Damon szemeiben; majd az arckifejezése újra kisimult és bólintott. Ennyi év után, Damon még mindig fájdalmat érzett az anyja sírjánál.
- A szeretteink mindig velünk maradnak és soha nem fog nem fájni, ugye? - mondta lágyan Elena és Damon kezéért nyúlt. Damon hagyta és az ujjaik összefonódtak. Sokáig csak álltak, anélkül, hogy megszólaltak volna. Majd Damon egy közeli kidőlt farönkhöz vezette Elenát, majd leültek rá. Damon szemei a messzeségbe meredtek és a hangja erőtlen volt, mikor megszólalt.
- Tudod, már gyerekkoromban sem voltam jó. Mindig én voltam az, aki a konyhából elcsente a cukorkákat és arra csábította a kisöccsét, hogy csinálja meg a tiltott dolgokat; számtalanszor vert el apám érte, valószínűleg megérdemelten. Az egyik legelső dolog, amit megtudtam, hogy az apám számára egy teljes csalódás voltam; soha nem fáradt bele, hogy ezt el is mondja. De mindegy mit tettem, az anyám mindig megölelt és látta bennem a jót. Mikor meghalt, senki nem volt, aki ugyan így tett volna az életem további részében.
Damon megállt és nyelt. Majd Elenához fordult, a szemei a lányét kutatták. - Amíg nem találkoztam veled.
Elenának fájt a szíve a mellette ülő férfi miatt. Neki annyi ember volt az életében, akik szerették, még akkor is, hogy a szülei meghaltak; Elena nem tudta elképzelni, milyen lenne az élete, ha nem érezné a szeretetet.
Damon tovább folytatta rekedt hangon. - Kellett hogy tudd, mielőtt még ebbe a másik világba megyünk, hogy milyen nagyszerű ajándékot adtál nekem. És meg akartam neked köszönni. - Damon előrehajolt és gyengéden megcsókolta Elena arcát. Damon küzdött az érzéssel, hogy a karjaiba vegye; egy rövid ideig hezitált, majd végül elhúzódott.
- Bonnie azt mondta, hogy a kölcsönös bizalom elengedhetetlen az életben maradáshoz; biztos vagy benne, hogy... - Elena gondolkodás nélkül közbevágott.
- Rád bíznám az életemet is, és szemernyi kétségem sincs, Damon.
Damon bólintott.
- Helyes.
ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ
Olyan halkan sétáltak vissza a Salvatore házba, amilyen halkan a temetőbe mentek, az ujjaik még mindig össze voltak kulcsolva,amíg Elena meg nem törte a csendet.
- Félek. - mondta. Egy része szarkasztikus vagy legalábbis egy ugrató kommentre számított, de Damon újra meglepte őt.
- Én is. - masszírozta meg Elena kezét. - Egyáltalán nem tudjuk, mi vár ránk ebben a világban, ahova élő személyek... és vámpírok... általában nem kerülnek be. És ami fontosabb, ki sem. Harcolni egy gonosz hibrid ellen? Nem nagy ügy. De ez? Egyáltalán nem kedvelem a boszorkányokat, de inkább kiállok az összes ellen egyszerre, minthogy ebbe a világba menjek. Az igazat megvallva - a frászt hozza rám. De nincs választásunk, ugye? Szóval csak megcsináljuk. És biztonságba tartalak, megígérem. - mondta, majd megnyugtatóan mosolygott Elenára.
Elena visszamosolygott. - És én is biztonságba tartalak. Megígérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése